A rendelkezésre álló iratanyagok áttanulmányozása alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Győrött az evangélikus iskolai oktatás egyidős a gyülekezettel. Hitbuzgó elődeink közvetlenül a reformáció után fontosnak tekintették az iskola szervezését.

A tudás fáklyáját pedig – Luther gondolatait követve – olyan tanítók kezébe adták, akikből a későbbi lelkészek lettek. Valamennyien egyetemet, főiskolát végeztek, kiváló képességekkel rendelkeztek.

Városunk a XVI. században a törökellenes harcok miatt fontos végvárnak minősült, s a győri várban sok evangélikus vallású német katona szolgált. Az ő gyermekeik számára hozták létre a seregiskolát, német szóval a Heeresschulét, amelyben a század végén a magyar polgárok gyermekei is tanultak.

 Nyugodtan mondhatjuk, hogy a győri evangélikus iskola a város korábbi, középkori eredetű, káptalani iskolája nyomában, annak folytatásaként jött létre. Megalakításában fontos szerepe volt Melanchton Fülöpnek is, mert 1542-ben a német sereggel három evangélikus lelkészt küldött Győrbe, köztük Agricola Jánost. Ők ugyanis nemcsak prédikáltak, hanem tanítottak is. Az első magyar adat 1544-ből származik. A forrás szerint a közeli Pápáról rendszeresen átjárt, prédikált és tanított Gizdavith Péter, aki már 1534-ben evangélikus lelkész és tanító volt, aki Luther tanait magyar nyelven terjesztette. Később hasonlóképpen járt át Huszár Gál is 1555-1560 között Magyaróvárról.

 A XVI. század végén az osztrák katonai hatóságok még nemcsak eltűrték a protestantizmust, hanem a helyőrségen belül támogatták is, sőt katonai lelkészi állásokat rendszeresítettek. A lelkészek pedig tanítottak is. A feljegyzések szerint 1584-1586-ig az iskola tanítója Ammon András volt.

Az iskola sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a gyülekezet sorsával. A megerősödő ellenreformáció lehetetlenné tette mind az evangélikus egyházközség, mind az iskola munkáját a vár falain belül. Ez volt a vándorló iskola és gyülekezet időszaka.

De mindig volt újrakezdés! A hívek áldozatkészsége és Isten kegyelme segítségével templom és iskola épült Pataházán, a Mosoni-Duna északi partján, s 1614-ben Gerely György tanította a gyermekeket. A linzi békét (1645) követően a belvárosi Szerecsenyfej utcában működött az iskola Aáchs (Ács) Mihály vezetésével. A megpróbáltatások azonban folytatódtak. 1671-ben újra elfoglalták az iskolát és az imaházat. Az “Élet” azonban élni akart, s 1696-ban az újvárosi Öreg utcában (ma Kossuth Lajos) új templomot szenteltek eleink. A templommal együtt iskola is épült más egyházi célokat szolgáló létesítmények mellett. Lelkészek és tanítók egész sora működött itt eredményesen, sőt Hegyfalusi György (1692-1695) az iskolát gimnáziumi szintre fejlesztette. Említést érdemel Torkos András munkássága (1699-1702), illetve a vele kezdődő pietizmus kora, mely 1749-ig tartott.

Mária Terézia királynő azonban 1749-ben megtiltotta a győri evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, s a gyülekezet ismét templom és iskola nélkül maradt. Arra hivatkozott, hogy “Győrött csak mint véghelyen volt megengedve a protestánsok vallásgyakorlata”. A véghelyi jelleg pedig megszűnt, s a Konvent (az egyház világi vezetése) kénytelen volt átadni templomot és iskolát egyaránt. A tanítás azonban folytatódott magánlakásokban és vidéken, a jó tanulók pedig külföldön tanultak tovább.

II. József türelmi rendelete (1781) tette lehetővé újra a vallásgyakorlatot, s már a következő évben megszerveződött a gyülekezet, és azonnal templomot, iskolát, paplakot és tanítólakást kezdtek építeni fáradhatatlan elődeink.

Az új iskola gyorsan fejlődött. A XVIII: század végén (1785) már négy fiú és egy leányosztály működött, sőt 1790-ben egy felsőbb osztályt is szerveztek, amelyben grammatikát és syntaxist (nyelvtant és szó- és mondatszerkezetet) is tanítottak.

Az iskola életében és munkájában kiemelkedő volt Stelczer Dániel személye, aki már olyan tárgyakat is tanított, amelyek megfeleltek az algimnázium követelményeinek. Említést érdemel alapítványa is, mely sok győri evangélikus fiatal tanulását tette lehetővé.

Az iskola további bővítése a XIX. század elején vált szükségessé. Az építkezés 1823-24-ben zajlott. Az algimnázium 1856-ban szűnt meg, az abszolutizmus időszakában csak elemi iskolai tárgyakat tanítottak. Később (1861) újra megnyitották az algimnáziumot, s tovább gyarapodott az osztályok száma is. Az algimnázium végül az 1883. évi XXX. törvénycikk – a középiskolai törvény kihirdetésével – fejezte be működését, mert fenntartása olyan anyagi terheket jelentett volna, amelyeket a gyülekezet már nem vállalhatott magára. Viszont ekkor határozták el, hogy az elemi népiskolát a lehető legmagasabb szintre emelik. Fadgyas Pál igazgatósága idején különválasztották a fiúkat a lányoktól, minden osztály külön tanítóval működött. Most fejlődött az iskola hatosztályos népiskolává, de az V-VI. osztályosok összevont formában, míg az I-IV. osztályosok, külön fiú-, illetve lányosztályban tanultak.

Az I. világháború után a tanulók létszáma erősen visszaesett, majd 1930-ra ismét elérte a korábbi szintet, így az iskola egy rövid időszaktól eltekintve ismét 10 osztállyal működött. Mivel a konventépület emeletén lévő két tantermet közben az osztályok számának átmeneti csökkenésével lakássá alakították át, szűknek bizonyult az iskolaépület. Elodázhatatlanná vált egy új intézmény létesítése, mely 1930-ban készült el. Igaz, csak a tervezet egyik fele valósult meg akkor. A lányiskola új épülete a tornateremmel és a kiszolgálóhelyiségekkel együtt a közben bekövetkező háborús események, majd az államosítás miatt csak terv maradt.

A gyülekezet mindig komolyan vette iskolája fejlesztését, hű maradt korábbi elhatározásához. 1931. szeptember 1-jén a korábbi hatosztályos iskola hetedik, majd nyolcadik osztállyal bővült. Ez azért kiemelkedő esemény, mert akkor az egész országban mindössze 3-4 nyolcosztályos iskola működött. Ennek köszönhető, hogy amikor 1941. szeptember 1-jén országszerte kezdték az osztályokat szervezni, nálunk a nyolcosztályos elemi népiskola már 10 éves múltra tekintett vissza.

A központi iskola mellett a gyülekezet 1866-ban megnyitotta a szabadhegyi tagiskolát is. Ennek működése is mindenkor áldásos volt. A tanterem vasár- és ünnepnapokon lelki otthonná vált a hívek számára.

A Győri Evangélikus Iskola az 1948-ban bekövetkezett államosításig zavartalanul működött. A tanulócsoportok száma ekkor 13 volt, ebből 12 az anyaiskolában, egy pedig Szabadhegyen teljesítette feladatát.

Az államosítást követően – a fokozatosan megjelenő tanügyi rendelkezések alapján – az iskola épületében ének-zenei általános iskola nyílt, mely Bartók Béla nevét vette fel, s 1992 június végéig ilyen jelleggel működött. Az ének-zenei általános iskola kiépítését az államosítással átvett személyi feltételek tették lehetővé, hiszen olyan kiváló tanítók (később továbbképzés folytán tanárok) dolgoztak itt korábban, mint Fodor Kálmán, Pető Kálmán, Zacher Lajos és mások.

Az iskola nevelő-oktató munkája messze földön ismert volt. A tehetséges diákok egész sora itt kapott egész életre szóló indítást. Felsorolni, számba venni lehetetlen név szerint.

Az államosítás után az állami hatóság megbontotta a nevelőtestület egységét. Nyugdíjazás és áthelyezés folytán egyik évről a másikra kicserélődött a tanári kar.

A Győri Evangélikus Iskola – mely több mint 400 évig szolgálta a magyarság ügyét, – megszűnt létezni. Maradt viszont a remény, hogy egyszer újra nyithatja kapuit, hiszen fennállásának hosszú ideje alatt annyi megpróbáltatásban volt része, de mindig volt megoldás, újrakezdés. Erre bizony 44 évig kellett várni.

A pártállam megszűnését, illetve az 1990-es választásokat követően egyházközségünk presbitériuma 1991 március 20-án szándéknyilatkozatával állást foglalt az iskola újraindítása mellett, majd 1992 január 13-án – korábbi iskolájának jogutódjaként – megalapította a nyolcosztályos győri evangélikus iskolát, s egyidejűleg megindította szervezését. Amikor minden előkésztés lezajlott, 1992 június 1-jén hivatalosan kérte az iskola működésének engedélyezését Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Művelődési és Sportosztályától. Ekkor már jogerős határozatunk volt arról, hogy Győr Város Önkormányzata (1992 március 19-i képviselőtestületi ülésén hozta ezzel kapcsolatban 27/1992./1992.III.19. Kgysz határozatát) átadja a Győr, Péterfy S. u. 2. sz. alatti iskolaépületet, mint a korábbi volt egyházi ingatlanunkat.

Beadványunkra Győr Megyei Jogú Város Jegyzője a 20.774/1992. sz. határozatban engedélyezte a nyolcosztályos általános iskola működtetését. Az iskolaépületet 1992 július 3-án vettük át, s az újonnan szervezett evangélikus iskola 1992 szeptember 1-jén megkezdte evangéliumi szellemű nevelő-oktató tevékenységét.

Óvodánk ekkor már második tanévét kezdte. Amikor az egyházközség szándéknyilatkozata elkészült, már akkor abban reménykedtünk, hogy az óvodáskortól az érettségiig tartó, egységes, keresztyén szellemiségű nevelési-oktatási szervezetet hozunk létre, s ez nem csak egyházunk, hanem az egész magyar társadalom számára hasznos lesz.

Gimnáziumi tagozat szervezésében az egyházközség presbitériumának elszántsága és készsége mellett nagy segítséget jelentett a szülők igénylése is. A szándékból 1994 december 13-án indult a valóság azzal, hogy a presbitérium jóváhagyta a nyolcosztályos gimnázium alapító okiratát. Ezután gyorsan követték egymást az események.

Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Oktatási Irodája a Közoktatásról szóló LXXIX. törvény 37.§-ának megfelelően az alapíró okirat és az előzetesen összeállított oktatási-nevelési program alapján 1/1995. számmal nyilvántartásba vette és engedélyezte működését. Az új intézmény neve: Győri Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda lett. Felfutó jelleggel működik, 2001-ben épült ki teljesen. 25 tanulócsoportban folyik a nevelő-oktató munka.

Ebből:

óvoda 5 csoport

általános iskola 1-4 osztály 2 x 4 = 8 osztály

általános iskola 5-8 osztály 1 x 4 = 4 osztály

8 évfolyamos gimnázium 5-12 osztály 1 x 8 = 8 osztály

4 évfolyamos gimnázium 9-12 osztály 1 x 4 = 4 osztály

összesen 29 csoport

A felső tagozati és gimnáziumi osztályok korszerű elhelyezését az iskola szomszédságában levő, azzal összeépített volt evangélikus püspöki palota épülete teszi lehetővé. A belső átalakítási munkák három egymást követő gazdasági év folyamán készültek el. Mára már egy minden igényt kielégítő iskolaépület szolgálja a nevelő-oktató munkánkat.

E néhány sor egy nagy múltú iskola rövid történetét foglalja csokorba a teljesség igénye nélkül. Adja Isten, hogy a negyvennégy évi kényszerszünet után újra induló Evangélikus Oktatási Központ hasonlóképpen teljesítse feladatát.

Miután áttanulmányoztam a Győri Evangélikus Egyházközség oktatásügyekkel kapcsolatos történeti anyagának jelentős részét, úgy találom, hogy az Egyházhoz való töretlen hűség egyúttal hazafiságot is jelent. Ezt erősíti Luther egyik kis versének magyar fordítása is:

“Már ki-ki leckéjét nemcsak megtanulja,
De magát abban híven gyakorolja,
Így javát hazának, s hazájának látja,
Lelke boldogságát itt, s ott, megtalálja.”

összeállította: Pónya László