Szent Péter esernyője, avagy hogyan szerettessük meg tanítványainkkal az avíttnak hitt szépirodalmat

Interjú Rétfalvi Árpáddal

Hetedik osztályban olvastatjuk kötelező olvasmányként Mikszáth Kálmán művét, a Szent Péter esernyőjét. Sok diáknak már a „kötelező” hallatán összeugrik a gyomra. Azt gondolja, hogy olvasni csak a „buzgó mócsingok” szoktak, meg a nagymama korúak, akik nem tudják, mit kezdjenek az idejükkel, és jó esetben megveszi a „Kötelezők röviden” kiadványt, hogy egy délután magáévá tegye a rövid szüzsét, és „le legyen a gond”. Kollégám ezt az irtózást egy érdekes projekt létrehozásával szeretné feloldani, megkönnyítve ezzel a magyar tanárok és a magyar irodalmat tanulók életét.

Honnan kaptad az ihletet ehhez a projekthez?

Egy gyerekkori játék emléke volt, hiszen akkoriban még léteztek a Kaland, játék, kockázat könyvek és azoknak az volt a lényege, hogy szórakoztatva adott ismereteket. Például sorszám szerinti mezők voltak és mindegyik mező végén volt valami választási lehetőség, vagy hogy lapozz előre a következő mezőre… Amikor elkezdtem tanítani, eszembe jutott, hogy gyerekként mennyire élvezetes volt számomra ez a játék, és a kötelező olvasmányokat szerettem volna megkedveltetni a tanítványaimmal. Volt egy motivációs célja is, de magamat is szórakoztattam vele. Egy alternatív világot írtam hozzá a regényhez, és ugyanúgy választási lehetőségeket kínálok fel az egyes egységek végén. A narratív keret így adott volt, a játékos forma pedig remélhetőleg feledteti az olvasás kötelező gyötrelmeit a gyerekekkel.

Próbáltad nyomtatott formában is közreadni ezt a játékot, vagy csak online működik?

Régen, a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor még csak nyomtatott változatban élt a sorozat, akkor azt hiszem, a játék élmény még inkább működött, kalandlappal, dobókockával, jegyzetekkel, rengeteg extrával, ami a számítógépen most másképpen működik.   Természetesen lehet nyomtatni is a játékot, feladatlapot is mellékeltem hozzá, amivel mérhető a tudás.

Először kezdted alkalmazni a tanításban és utána ajánlottad fel a tananyagfejlesztéshez?

Nem. Mivel egy ilyen komplex fejlesztést létrehozni nagyon sok munka, ezért először csak gondolatban volt meg bennem, és kapóra jött az EPSZTI felkérése a digitális tananyagfejlesztésre. Nagy szabadságot adtak az alkotóknak, és én nem akartam túlságosan didaktikus lenni. Ez a szó klasszikus értelmében nem tananyag, inkább egy kötelező olvasmányhoz kapcsolható „extra”.

Akkor nem arra törekedtél, hogy a művet ezt a művet megtanítsd a gyerekeknek?

Inkább a prioritások mások. Elsődlegesen az a cél, hogy a gyerek ezáltal jól érezze magát, és a második az, hogy tanuljon is valamit. Mert ha ez a kettő megfordul, akkor didaktikussá válik a tananyagátadás.

Vagyis a fő cél az, hogy megszerettesd az olvasást?

Igen, hogy ne legyen amolyan avítt régiség az irodalom a gyerek számára, hanem inkább érezze modern, menő játéknak, amiben ő is benne van, hiszen játék közben azonosulnia kell az egyik szereplővel, részesévé válik a történetnek, sőt maga alakíthatja a cselekmény menetét.

Azért van ennek nevelési-fejlesztési célja is…

Igen, gondolkodtatni, döntéshelyzetbe hozni, gyors reakcióra késztetni és érzelmileg is megmozgatni őket annak a karakternek az átélésével, akinek a bőrébe bújnak. Meg is sajnálják, ha kudarc éri a szereplőt, vagy együtt örülnek vele, ha célba ér, tehát valahol még az érzelmi intelligenciára is hatással van.

Miért pont ezt a regényt választottad?

Ennek az az oka, hogy munkahelyet változtattam, és tudtam azt, hogy hetedikeseket fogok tanítani. Ezelőtt ezt a korosztályt még nem tanítottam, ezért próbáltam valami extrát hozni ehhez a regényhez. Ezáltal nekem is újra kellett olvasnom. Saját munkámat is segítettem vele, de ha ötödikeseket kapok, akkor biztosan A Pál utcai fiúkon dolgoztam volna előző nyáron.

Átlagos képességű gyerekeket szólít meg a játék, vagy kell hozzá valami plusz?

Szerintem nem kell hozzá semmi különös, mindenki számára szórakoztató lehet, aki rászánja az időt. Nem szükséges különleges intelligencia, csak annyi, hogy le tudjon ülni és el tudjon mélyedni benne.

Feltétele az, hogy elolvassa a regényt?

Mindenképpen. Különben nem ismeri meg a helyszíneket, a szereplőket, akikről szó van.

Milyen részekből áll ez a játék?

Az első része egy általános leírás, útmutató. Bemutatja azt a karaktert, akinek a szerepébe az olvasónak bele kell helyezkednie. A játék ezután kezdődik. A játékosnak az elbeszélői hang utasításait el kell fogadnia. A mezőkön végigmegy a játékos, de eltévedhet közben. Visszafelé is léphet, úgyhogy előbb-utóbb rátalál arra az útra, ami célba visz. A következő részben az integrált rejtvények és feladványok vannak. Ezeket a továbbhaladáshoz meg kell oldania. A játékvilágnak már nem része, de a végére készítettem egy feladatlapot és megoldókulcsot, vagyis adott esetben ellenőrizhető, hogy a gyerek valóban végigjátszotta-e a játékot, elolvasta-e a regényt.  Lehet többféle munkaformát alkalmazni, kiadni feladatlapnak, dolgozatnak vagy házi feladatnak is.

Hol érhető el ez a tananyag?

A digitalisz.hu honlapon érhető el rövid regisztrációval az összes tananyag, ami a projekt keretén belül készült.    https://www.digitalisz.hu/

Eredményesnek érzed a munkát? Arányos a ráfordítással?

A diákok szempontjából mindenképpen eredményesnek érzem, a gyerekek nagyon élvezték a játékot. A digitális oktatás idején „dobtam be” és volt olyan lelkes tanuló, aki vasárnap ebéd közben zizzentette be a teams-en, hogy valami nem működik. Első reakcióként dühös voltam, hogy még ilyenkor is ezzel kell foglalkoznom, de aztán meg hálás is, hiszen tényleges problémát észlelt. Minden tanítványom örült annak, hogy rendhagyó keretek között foglalkozhat ezzel az olvasmánnyal, vagyis a fogadtatás itt nagyon jó volt. Az EPSZTI mint pályáztató több fórumon is propagálta a tananyagot, több alkalommal tartottam róla előadást. Ennek ellenére tanári oldalról nem sok érdeklődést tapasztaltam. Talán a hétköznapi teendők mellett erre már nem jutott idejük, vagy nehezen nyitnak az új próbálkozások felé.

Szerintem az is közrejátszik, hogy kicsit megutálta a tanár társadalom az online munkamódszereket és élvezi, hogy most szemtől-szembe taníthat…

Remélem, hogy ez a kín előbb-utóbb feledésbe merül, és a kollégák szívesen próbálkoznak új módszerekkel a hagyományos tanítás keretein belül is.

Csizmadia Gertrúd