Idén február 18-23-ig tartott a szokásos, várva-várt sítúra.
A paraméterek: létszám: 69 fő, benne síelők, nem síelők, tanárok, szülők, családok, alsósok, felsősök, gimnazisták és „póttag” (ki lehet vajon?). A helyszín sokunknak ismerős volt, hisz több éve találkozunk itt ezen alkalomból. Ausztriában található Koralpe, Wolfsberg falunál indulunk el felfelé a szerpentinen, emelkedünk 900 métert. A faluban napsütés, a hegy tetején hó vár minket általában. Idén, utoljára december 27-én esett hó, de meghallgattattak az imáink, és láss csodát: hajnalban elkezdett esni! És délután is! Épp annyi hó lett, amennyi nekünk kellett. Lehetőség volt sí órákat venni Kertész Zsolt tanár úrtól kezdő és haladó szinten, délelőtt és délután 1-1 órában.
A program minden nap hasonló: kiadós és bőséges büfé reggeli, majd talán a legmacerásabb rész, felszerelni magunkra a síbakancsot, kabátot, símaszkot, sísisakot (mert az kötelező!), aztán jöhetett a kesztyű és a léc. A nap folyamán a hütte látogatás kötelező és igazán kellemes napirendi pont. 4 óra után, amikor leállnak a felvonók, vacsoráig pihentetjük, masszírozzuk, kenegetjük fájó lábainkat. A remek vacsora után kezdődik a beszélgetés, kártyázás, társasozás.
Nagyszerű társaság sikeredett idén, köszönet érte.
Hipp-hopp eltelt a négy síelős nap, szívesen maradtunk volna még. Talán jövőre megint…
Kertészné Szabó Judit
