Február 5-én vonattal indultunk Budapestre két magyartanárunkkal, Andi és Gerti nénivel Budapestre . A pályaudvartól gyalog mentünk a New-York kávéházig, ami régen az irodalmárok törzshelye volt. A Nyugat nagyjai itt írták verseiket, novelláikat, itt jöttek össze az újságok szerkesztői és az írók feleségei is. Díszes, patinás épületbe léptünk be, ahol Juhász Anna, egy nagyon kedves nő, Juhász Ferenc költő lánya beszélt nekünk az épület történetéről. Bemutatta a kávéházat, és sokat mesélt arról, hogy mi történt ott a múlt században.  Rengeteg új információt kaptunk, verseket is hallgattunk, miközben limonádénkat iszogattuk. (Hanna)

Csodálatos érzés volt ott lenni, ahol egykor Kosztolányi, Babits és Ady üldögélt. (Kristóf)

Rokonszenves volt Juhász Anna személyisége, érződött az, hogy élvezi átadni azt, amit tud, és ennek a hivatásnak él. (Janka)

Jócskán kibővítette a képzeletemet ez az út, hiszen én azt gondoltam, hogy a költők szegények voltak, és a kreativitásuk, a képzeletük volt az egyetlen kincsük. Csodálkoztam, hogy ilyen előkelő helyekre jártak, persze azt sem tudtam, hogy a pincérek abban az időben olyan jó fejek voltak, hogy ingyen vittek nekik mindenféle ételt és italt. (Bence)

Olyan volt, mint egy időutazás, bepillantani a huszadik század elejének világába. (Bori)

Irodalmi „időutazás” A New York kávéházban