ERDÉLYI BESZÁMOLÓ

Május 8-a és 15-e között iskolánk 10. évfolyama Erdélyben kirándult. Az alábbiakban tanulói véleményekből idézünk:

„Számomra egy pozitív csalódás volt ez az utazás. A kirándulás előtt azt mondtam, hogy az alvás miatt aggódom a legjobban, de amikor ott voltunk, semmi problémám nem volt vele. Nekem a torockói szállás nem igazán tetszett, mivel alig volt térerő, ami nagyban megnehezítette a családommal való kommunikációt, viszont a csíkszeredai szállást nagyon élveztem. A tájat különösen szépnek találtam, főleg a sziklás hegyeket és a Békás-szorost.”

„Nem is tudom melyik volt a kedvenc részem, mert mindent más miatt imádtam. A Tordai-hasadék elképesztő. A sóbánya hatalmas belső tere szinte befogadhatatlan nagyság és mélység, amely érdekes történeteket és titkokat rejtett magában. A Békás-szoros a Gyilkos- és a Medve-tó mind-mind ámulatba ejtett a gyönyörűségükkel. És a városok is mind szépek voltak, de azok nem fogtak meg annyira, mert a természeti csodák mindig nagyobb hatással vannak rám.”

„Számomra lélegzetelállító volt a Tordai-hasadék. Nem érdekelt, hogy csúszós volt az út, és arra kellett volna figyelnem, hogy ne essek bele a vízbe; nem tudtam levenni a szememet a tájról, a patakról… Miután Torockóra értünk és mindenki a szállására ment, akkor is egy természeti csodát láttunk: az ablakon kinézve olyan panorámaképet kaptunk a hegyekről, mintha valami mesebeli helyen lennénk. A második napon a tordai sóbányába látogattunk el; itt azt élveztem a legjobban, mikor az évfolyamtársaimat néztem, ahogy csónakáznak.”

„Hogy őszinte legyek, engem mindig is rossz érzés fogott el akkor, ha el kellett utaznom valahova a családom nélkül. Ez most sem volt másképp. Egész úton, de leginkább az elején éreztem nagyon erős honvágyat, de ott voltak nekem a barátaim, és így mégis jóléreztem magam. Összességében szerintem mindenkinek vannak jó és rossz emlékei is az útról, de ez szerintem minden utazással együtt jár…”

„A szállásokkal nagyrészt nem volt semmi baj, habár az utolsó napi szállásunkon egyik ajtót sem lehetett rendese becsukni. Szerintem a reggeli és a vacsora is teljesen megfelelő volt. Azon kívül, hogy sajnos én egyszer sem tudtam aludni a buszon, nagyon élveztem az utazást.”

„Úgy gondolom, ahhoz képest, hogy mennyien voltunk és mennyi minden történhetett volna, az osztályunk jól viselkedett, és jól vette az akadályokat. Az időbeosztással nem voltak problémák, és a korai kelések sem okoztak gondot (annak ellenére sem, hogy nem mindig feküdtünk le 10 órakor…), és nem voltak veszekedések (legalábbis én nem tudok róluk).”

„A Tordai-hasadék volt számomra a legkedvesebb élmény; valamikor el kell még jutnom oda, hogy bejárhassam az egészet. Az erdősebb része is lenyűgöző, de a keskeny sziklafalon való mászás (kisebb baráti segítséggel, mert anélkül valószínűleg legurultam volna a lépcsőkön) egyszerűen fantasztikus volt.”

„A természeti látványosságok gyönyörűek voltak; a kedvencem a sóbánya volt, de a Tordai-hasadék és a Békás-szoros is nagyon tetszett. A városok már kevésbé voltak a kedvenceim; szép épületeket és szobrokat láttam, viszont az előszezon miatt még kevesen voltak errefelé, ezért a kisebb helyek inkább kihaltnak tűntek.”

„Alapvetően az egész kirándulás nagyon jólszervezett volt, személy szerint remekül éreztem magam. Természetesen előfordult, hogy néha már elegem/elegünk volt az állandó buszozásból, de teljes mértékben megérte, hiszen csak így tudtunk az 5 nap alatt közel 20 helyet, állomást meglátogatni. Személyes kedvenceim Segesvár és Szováta voltak. Mindkét említett helyszínen a misztikusság fogott meg. Szeretem a horrorfilmeket, épp ezért tetszett például a teljesen kihalt és már-már ijesztő Szováta, amely olyan, mint egy fura rémálom. Segesvár belvárosa is gyönyörű, de ott Drakula története fogott meg. Még egy rémisztő szabadulószobába is bejutottunk; hát, elég érdekes élmény volt.”

„Elsősorban a közösségépítés miatt volt jó ez a kirándulás. Közelebb kerültem a barátaimhoz, és más osztálytársaimmal is sikerült szoros kapcsolatot kiépítenem, aminek külön örülök. Megmutatkozott, hogy alapvetően összetartó osztály vagyunk, hiszen a nehezebb helyzetekben bárki készen állt segíteni.”

„Sok szép helyen jártunk, sok szép hegyet láttunk, valahogy mégis az esti mély és tartalmas beszélgetések értek számomra a legtöbbet, mert új barátokat szerezhettem, illetve a meglévő kapcsolataim is sokat erősödtek.”

„A hosszú utazás, a közös szállás, az együtt töltött idő segítettek abban, hogy az osztálytársaimat jobban megismerjem, és hogy a párhuzamos osztály tanulóival is jobb kapcsolatom alakuljon ki. Tudom, hogy a tanároknak ez egy felelősségteljes munka, de remélem, hogy ők is ki tudtak kapcsolódni és hasonlóan szép élményekkel, jó tapasztalatokkal gazdagodtak az ötnapos út alatt.”

A 10. és 10/VI. diákjai