Maci csoport
A Maci csoport 1997 őszén indult és népesült be kisgyermekekkel. Ma 25 kisgyermek jár a csoportba. Dóri néni, Brigi néni és Mónika néni gondoskodik róla, hogy minden kisgyermek megértésre, elfogadásra és értő figyelemre találjon, és ezáltal megérezze, hogy egy keresztyén ember soha sincs egyedül.
Együtt jó!
Mese varázsa a maciban
A maci csoportba járó gyermekek egyik délelőtt a szőnyegen mese után kérték hogy legyen még és még mese! Szó szót követett, végül egy „Mesemaraton” óhaja fogalmazódott meg! A szülőkben hamar támogató partnerre találtunk, hogy a gyermekek kívánsága valósággá váljon.
Nagy-nagy Szeretettel és Hálával gondolunk a múlt pénteki (nov.15.) napra! Csoda volt ez az alkalom: ahogy a kisgyermekek végig figyeltek, hallgatták az egymás után következő
meséket, mind a hetet néma csendben… Bár mi nem szoktunk a szőnyegen könyvből mesélni, az sem zavarta őket, amikor valamelyik szülőtől így hallgatták a mesét; ugyanúgy figyeltek, mint amikor kívülről, fejből mondjuk.
A mesélő felnőtt egy kényelmes „mesefotelbe” ült gyermekével, melyet külön erre az
alkalomra kértünk el a süni csoportosoktól. Nagy örömünkre öt édesanya mellett, egy apuka és egy nagymama is jelentkezett. Amikor az apuka fejből mondott népmesét, a gyerekek tágra nyílt szemekkel hallgatták és a fiúk úgy néztek fel rá, mint egy királyra. Külön színt adott a délelőttnek, hogy az egyik édesanya – aki iskolánkban tanít – az általuk választott mese mellé szereplőket is hozott, öt diákjával adták elő a mesejelenetet. Felnőttek és gyermekek is jót mulattak közben. A végén át is mozgattak minket egy dallal. A mesélésre jelentkező nagymamának is erős kötődése van óvodánkhoz, hisz volt óvoda vezetőnk, kolléganőnk adott elő egy mesét, igazi óvó nénisen. Legvégül a csoport egyik kedvencét, A kiskakas gyémánt félkrajcárját hallgatták a macisok, így a gyerekek együtt mondták a mesélővel a már jól ismert mesei versikéket.
Több rövidke szünetet iktattunk a Mesemaratonba, volt amikor inni mentünk, volt amikor a termet rendeztük át a meseelőadásnak és amikor jót lakmároztak a mesében, mi is megettünk egy tál finom gyümölcsöt.
Mi, akik részesei lehettünk ennek a napnak, nagyon sokat kaptunk, igazi közösségi élmény
volt, amelyben megtapasztalhattuk, hogy együtt lenni jó, egymásra figyelni öröm. Mindennek az átélésében a magyar népmese segített bennünket, ahogy teszi ezt mindig, mióta csak szól az emberek ajkán…
Szutyányiné Zsédely Dóra