Maci csoport

  Mese varázsa a maciban

A maci csoportba járó gyermekek egyik délelőtt a szőnyegen mese után kérték hogy legyen még és még mese! Szó szót követett, végül egy „Mesemaraton” óhaja fogalmazódott meg! A szülőkben hamar támogató partnerre találtunk, hogy a gyermekek kívánsága valósággá váljon.
Nagy-nagy Szeretettel és Hálával gondolunk a múlt pénteki (nov.15.) napra! Csoda volt ez az alkalom: ahogy a kisgyermekek végig figyeltek, hallgatták az egymás után következő
meséket, mind a hetet néma csendben… Bár mi nem szoktunk a szőnyegen könyvből mesélni, az sem zavarta őket, amikor valamelyik szülőtől így hallgatták a mesét; ugyanúgy figyeltek, mint amikor kívülről, fejből mondjuk.
A mesélő felnőtt egy kényelmes „mesefotelbe” ült gyermekével, melyet külön erre az
alkalomra kértünk el a süni csoportosoktól. Nagy örömünkre öt édesanya mellett, egy apuka és egy nagymama is jelentkezett. Amikor az apuka fejből mondott népmesét, a gyerekek tágra nyílt szemekkel hallgatták és a fiúk úgy néztek fel rá, mint egy királyra. Külön színt adott a délelőttnek, hogy az egyik édesanya – aki iskolánkban tanít – az általuk választott mese mellé szereplőket is hozott, öt diákjával adták elő a mesejelenetet. Felnőttek és gyermekek is jót mulattak közben. A végén át is mozgattak minket egy dallal. A mesélésre jelentkező nagymamának is erős kötődése van óvodánkhoz, hisz volt óvoda vezetőnk, kolléganőnk adott elő egy mesét, igazi óvó nénisen. Legvégül a csoport egyik kedvencét, A kiskakas gyémánt félkrajcárját hallgatták a macisok, így a gyerekek együtt mondták a mesélővel a már jól ismert mesei versikéket.
Több rövidke szünetet iktattunk a Mesemaratonba, volt amikor inni mentünk, volt amikor a termet rendeztük át a meseelőadásnak és amikor jót lakmároztak a mesében, mi is megettünk egy tál finom gyümölcsöt.
Mi, akik részesei lehettünk ennek a napnak, nagyon sokat kaptunk, igazi közösségi élmény
volt, amelyben megtapasztalhattuk, hogy együtt lenni jó, egymásra figyelni öröm. Mindennek az átélésében a magyar népmese segített bennünket, ahogy teszi ezt mindig, mióta csak szól az emberek ajkán…

Szutyányiné Zsédely Dóra