A következő napokban a szőlő különféle feldolgozását próbálhatták ki a gyerekek. Préseltek kézzel, lábbal, géppel, aszaltak, szemezgettek.Szeptember utolsó napján reggel Győrújbarátra indult az óvodánk közössége a már régóta hagyománynak számító szüreti kirándulásra, a Pécsinger szőlészetbe. Nagy izgalommal, készülődéssel és sok beszélgetéssel telt az előző nap: a gyerekek sorolták, hogy ki milyen kosarat, ollót hoz, és hogy mit raknak a hátizsákokba elemózsia gyanánt. Végre eljött a kedd reggel. Kissé hűvös, de napsütéses időben indultunk a buszokhoz. Már az utcán elkezdtünk énekelni, a buszon pedig folytattuk kedvenc őszi dalainkkal.
A szőlészetben már vártak bennünket, kedves szavakkal, finom szőlőlével köszöntöttek a házigazdák. János bácsi megmutatta, hogy az ültetvény melyik részére mehetünk szüretelni. A tőkéken gyönyörű, tömött fürtöket találtunk, öröm volt dolgozni velük. Az ovisok lelkesen, boldogan töltötték meg a nagy ládákat, és a kis vödreiket is a lédús gyümölccsel. Amikor minden kosár tele lett, következett a falatozás, amely minden óvodás kirándulás elmaradhatatlan programpontja.
Az eszegetés után bőven maradt idő játékra is. A délelőtt végén fáradtan, de telve élményekkel indultunk vissza a buszokhoz.
A következő napokban a szőlő különféle feldolgozását próbálhatták ki a gyerekek. Préseltek kézzel, lábbal, géppel, aszaltak, szemezgettek.