Emlékek nyomában

Németh Attila tanár úr kiállítása a Múzeum Házban

Ó a Balaton,/ Régi nyarakon… Nosztalgikus emlékfoszlányok, retro hangulat, testrészek, árnyalatok, összetartozás és magány, harsány öröm és melankólia. Meghitt pillanatok, fintorok és fényes mosoly.

A hatodikos magyar szakkörös diákokkal egyik verőfényes hétfő délután megtekintettük egyetlen és egyben legjobb rajz és vizuális kultúra tanáruk kiállított munkáit a Múzeum Házban.

A gyerekek nem tudták, hogy milyen kiállításra megyünk, így nagy meglepetés volt számukra, hogy a Lebó Ferenc szobor- és érmegyűjteménye fölötti tárlat tanáruk keze munkáját dicséri.

A bennünket kísérő hölgy, Lebó Ferenc felesége, sokat mesélt nekünk a gyönyörű reneszánsz házról és történetéről, megtudtuk azt is, hogy Győr szívébe kerültünk, amikor beléptünk az épületbe .

A tárlatra készített menetlevélben a gyerekek különböző feladatokat kaptak a képekkel kapcsolatban. Született néhány hangulatos vers is a festményekről – magyar szakkör lévén – , amiből olvashattok is egy kis ízelítőt. A szép program után jó volt kicsit megpihenni és beszélgetni a Kávébajusz kávézó finomságait kóstolgatva. Menjetek el, és nézzétek meg ti is! Nem bánjátok meg!

Csizmadia Gertrúd

Haikuk

A. Amira:

Szépek a képek

Varázslatba ejtenek

Gyönyörű a táj.

T. Imola:

Oly borús az ég

Törzsem mégis száraz lett

lábam meg vizes

Sz. Csenge:

Esti liftezés

Ó de nagy kifizetés

Csupa csönd: miért?

B. Hanna:

Nézem a tájat

A vonat csak zakatol

Eltölt a nyugalom.

S. Luca:

Vonaton ülnek

Gyermeki vágyódással

Elmerengenek.

J. Bendegúz:

Sárga a kocsi

Vezeti a kisgyerek

Örül, hogy vezet.

S. Réka:

Zsófi néni áll

A lift meg csak várva vár

Mosolyogna már