EDOT 2025.
Az EDOT 2025 jelentése: a 2025-ös Evangélikus Diákkórusok Országos Találkozója. Több mint tíz éve kerül megrendezésre ez a rangos esemény, melynek helyszínéül ebben az évben Győrt jelölték ki, így a kórustalálkozónak iskolánk adott otthont, amelyre 2025. április 12-én, szombaton került sor az Öregtemplomban.
Nem csak vendéglátók voltunk, hanem fellépők is. A kilenc résztvevő kórus között a miénk, a Péterfy Gyermekkórus volt a legfiatalabb, hisz még csak ennek a tanévnek az elején, szeptemberben alakult meg. A kórusok Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Szarvasról, Albertirsáról, Aszódról, Pápáról, Szombathelyről és Dombóvárról érkeztek, közülük öt kórust már péntek délutántól vendégül láthattunk. A helyszíni próbák után iskolánk ebédlőjében következett a vacsora, majd este 7-től fél 9-ig fergeteges programok várták a gyerekeket, úgymint néptánc, karaoke és „Just dance”.
Másnap, szombaton a kórustalálkozó délelőtt fél 10-kor áhítattal kezdődött, majd ünnepi köszöntő beszédek hangzottak el, utána pedig egy meglepetés zenei produkcióra került sor: iskolánk szülői- és tanítói kórusa együtt énekelt az alsós gyerekkórussal. Gyönyörűen énekelték az „Amíg dal lesz ajkamon…” című művet, amelyet a közönség vastapssal jutalmazott. Ezután kezdődött a kilenc kórus fellépése. Mindegyik előadásban érezni lehetett a gondos felkészülést és a szívből jövő éneklést.
A mi kórusunk került utoljára sorra, két és fél óra várakozás után. Emiatt egy hangyamorzsányit aggódtam, illetve millió kérdőjel sorakozott bennem: Mennyire lesznek fáradtak a gyerekek, mire az éneklésre kerül a sor? Mekkora lesz a motivációjuk a fellépést illetően? Milyen hangi állapotban lesznek ilyen hosszú hallgatás után, mivel az újbóli beéneklésre már nem volt lehetőség? Vajon lesz-e elég energiájuk úgy előadni a műsort, ahogy mi a próbák során fáradságos munkával azt begyakoroltuk??? ÉS IGEN! Profikat meghazudtoló fegyelemmel, egyenes háttal, büszkén felvonultak a gyönyörű, új dobogóra és várakozással néztek rám. Itt említem meg, hogy a gyerekek és én is az erre az alkalomra készült, új kóruspólónkat viseltük. Rápillantottam a négy almazöld pólós sorra, és éreztem, hogy valami nagy dolog következik. A műsorunk a következő volt: két kánon (Hétfő, kedd…, Január, február…), „Szél sodorja…” (evangélikus ének) és Sir Karl Jenkins: Adiemus (az Avatar film zenéje) kiszenekari kísérettel. Ez volt az első, és egyben a legkomolyabb fellépésünk. Így nem ismertem még a kórus teherbírását, lelkületét, koncentrációját kiélezett helyzetekben. Őszintén elmondhatom, hogy a gyerekek rövid kórustörténetük legeslegjobbját hozták. A műsor végén pedig profi módon, elegánsan és egyszerre hajoltak meg mind a negyvennyolcan.
Számomra mérhetetlen öröm volt vezényelni ezt a kis csapatot. Érezni azt, hogy mindent beletettek az előadás 8 percébe, hogy együtt rezdültünk, hogy figyelték minden mozdulatomat, és hogy minden intésemből kiolvasták a gondolataimat, szavak nélkül. Nem kis munka áll mögöttünk, hol több, hol kevesebb lelkesedés, némi unszolás, prioritások felállítása… De minden perce megérte, és kimondhatatlanul büszke vagyok a kórusom minden tagjára. Tulajdonképpen most értünk IGAZI kórussá. Úgy gondolom, ez a szereplés mérföldkő volt mind az iskola, mind a kórus életében.
Az ünnepi műsor végén közös ebéd következett az ebédlőnkben. Majd záró programként a kisvonatozásra került sor, amely kitűnő levezetése volt a napi izgalmaknak. Ismerem a kisvonatot persze, de leginkább a mögötte haladó autósok véleményét, látva a szigorúan összeráncolt szemöldököket… De amikor mi utaztunk rajta, természetesen nem érdekelt, hogy kik és hányan jönnek mögöttünk! Hatalmas élmény volt. Köszönet a program szervezőinek az egész találkozó megszervezéséért, jövőre is részt veszünk benne, és utazunk a következő kórustalálkozó helyszínére.
Végül itt szeretnék köszönetet mondani az iskola vezetőségének, hogy mellém/mögém állt, minden feltételt előteremtve a szereplés sikere érdekében. Valamint köszönet és hála a kollégáim és a szülők mérhetetlen támogatásáért, amit mindig épp akkor nyújtottak nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ez a szép siker mindannyiunké.
Kertészné Szabó Judit
karvezető, Péterfy Gyermekkórus
