Több évtizede már, hogy advent első vasárnapjára egy kézműves koszorúkészítő munka délutánnal hangolódunk. Egy kolléganő, jelen esetben B. Ildikó felvállalta, hogy beszerzi és előkészíti a díszítő elemeket, a koszorú alapokat Tné Sz. Gyöngyi vásárolta és szállította az óvodába. Minden évben fontos része az alkalomnak, hogy a gyerekek is elfoglalhatják magukat, az óvónénik segítségével. Ennek megalapozói B. Boglárka és O-Cs Gyöngyi voltak.  Mindkét tevékenység előmunkálatai a gyerekek alvásidejében zajlottak. A munkadélután napján már uzsonna után kimentek az udvarra a Katicások és a Fánisok. Némi bútor átrendezés után programkész lett a két csoportszoba. Az asztalokon a szemet, szívet gyönyörködtető termések, fényes gömbök és kincsek várták, hogy felhasználásra kerüljenek.

Mint minden évben idén is pillanatok alatt megtelt a terem beszélgető, keresgélő szülőkkel, nagy és kis testvérekkel, nagyszülőkkel kik az unokával közösen alkottak. Hamar egymásra találtak az ismerősök, a közös csoportba járó gyerekek szülei.  Sok jó ember kis helyen is elfér szokták mondani, ez így volt itt is. Mindenki talált egy koszorúnyi helyet, egy kuporgásra alkalmas ovis kisszéket. A körülmény nem gátolta a szebbnél-szebb, és egyedinél-egyedibb koszorúk megyszületését. Az adományból hangszereket készülünk vásárolni a gyerekek használatára.  Nem minden gyermeket érdekelt, vagy csak rövid ideig a koszorúdíszítés. Ők a fáni csoportban választhattak kedvükre a felkínált tevékenységek közül. Téli és ünnepi képeket színezhettek, előre elkészített képkeretbe ragaszthattak karácsonyt idéző formákat, és egy harmadik asztalnál hóembert ábrázoló alkotások születtek az Óvónénik segítségével. A kisebbek élvezték, hogy mindezt a szüleikkel együtt tehették meg itt az oviban.

A dajka nénik gyümölcsillatú teát kínáltak kedvesen kicsiknek és felnőtteknek egyaránt. A kellemes hangulatot nehéz szavakkal megidézni. Munkájukra büszke és boldog gyerekek mentek aznap haza. Örömmel élték meg, hogy a szüleikkel, testvéreikkel, és nagyszülőjükkel lehettek együtt az oviban. Advent első vasárnapja utáni hétfőn pedig boldogan mesélték el, hogy meggyújtották az első gyertyát a koszorún. A várakozás immár kézzelfoghatóvá lett, számláljuk a napokat a megváltó születéséig.

Molnár Tamásné – Zsóka