Emlékek nyomában
Németh Attila tanár úr kiállítása a Múzeum Házban
Ó a Balaton,/ Régi nyarakon… Nosztalgikus emlékfoszlányok, retro hangulat, testrészek, árnyalatok, összetartozás és magány, harsány öröm és melankólia. Meghitt pillanatok, fintorok és fényes mosoly.
A hatodikos magyar szakkörös diákokkal egyik verőfényes hétfő délután megtekintettük egyetlen és egyben legjobb rajz és vizuális kultúra tanáruk kiállított munkáit a Múzeum Házban.
A gyerekek nem tudták, hogy milyen kiállításra megyünk, így nagy meglepetés volt számukra, hogy a Lebó Ferenc szobor- és érmegyűjteménye fölötti tárlat tanáruk keze munkáját dicséri.
A bennünket kísérő hölgy, Lebó Ferenc felesége, sokat mesélt nekünk a gyönyörű reneszánsz házról és történetéről, megtudtuk azt is, hogy Győr szívébe kerültünk, amikor beléptünk az épületbe .
A tárlatra készített menetlevélben a gyerekek különböző feladatokat kaptak a képekkel kapcsolatban. Született néhány hangulatos vers is a festményekről – magyar szakkör lévén – , amiből olvashattok is egy kis ízelítőt. A szép program után jó volt kicsit megpihenni és beszélgetni a Kávébajusz kávézó finomságait kóstolgatva. Menjetek el, és nézzétek meg ti is! Nem bánjátok meg!
Csizmadia Gertrúd
Haikuk
A. Amira:
Szépek a képek
Varázslatba ejtenek
Gyönyörű a táj.
T. Imola:
Oly borús az ég
Törzsem mégis száraz lett
lábam meg vizes
Sz. Csenge:
Esti liftezés
Ó de nagy kifizetés
Csupa csönd: miért?
B. Hanna:
Nézem a tájat
A vonat csak zakatol
Eltölt a nyugalom.
S. Luca:
Vonaton ülnek
Gyermeki vágyódással
Elmerengenek.
J. Bendegúz:
Sárga a kocsi
Vezeti a kisgyerek
Örül, hogy vezet.
S. Réka:
Zsófi néni áll
A lift meg csak várva vár
Mosolyogna már
