Az idei télen rég nem látott hó és hideg köszöntött ránk – az első napokban sok örömet okozva ezzel a gyermekeknek.

Egy idő után a beszélgetések során szóba került az is, hogy mennyi feladatot ró ránk ez az időjárás és az autós játékoknál megjelentek a hókotrók, hisz a biztonságos közlekedéshez a havat el kell takarítani az utakról, járdákról. Beszélgettünk róla ki örül a hónak és milyen nehéz ilyenkor az állatoknak: vannak ugyan amelyek téli álmot alszanak, de a legtöbben nem és bizony róluk mi, emberek tudunk gondoskodik. De mi a helyzet az erdőben élő állatokkal? Ők hova tudnak bújni a hideg elől? És hogy találnak élelmet a befagyott hó alatt? Ki segít nekik? Ezekre a kérdésekre a csoportunkba járó egyik kisfiú édesapja segített megtalálni a válaszokat, aki vadászként sokat járja az erdőt. Először is elmesélte mi a vadász feladata: ilyenkor télen étel szállítása a vadetetőkbe, valamint a ragadozóink (farkas, medve) hiányában a vadállomány szabályozása, ezzel együtt az erdei, mezőgazdasági és természetvédelmi vadkárok megelőzése – erre szolgálnak a terelő-, illetve hajtóvadászatok! Mutatott képeket az erdeinkben élő kis- és nagyvadakról, megtudtuk melyik állatfajnál hogy hívják a család tagjait, hány féle szarvas él hazánkban?, vannak-e pöttyök a felnőtt szarvas hátán?, miért dobja le az agancsát?, mire való ez a nagy „korona” a fején?, melyik vadon élő állat mit eszik?, sokan csodálkoztak rá a fácánra, mert ismeretlen volt számukra… Közben a gyermekek rengeteget kérdeztek és mesélték saját élményeiket a témával kapcsolatban. Ezek után megfoghatták a bemutatásra került különböző méretű agancsokat, vaddisznó agyart és egy igazán különleges úgynevezett babos vaddisznót is simogathattunk, amit azért kellett elkapni, mert fajidegen színű és mintázatú. Ennek kapcsán szóba került a preparátor munkája is. Belenéztünk vadásztávcsőbe és éjjellátó távcsőbe = hőkamerába is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•